Na újabb dalszöveggel boldogitok mindenkit:) ez most az Alhana zenekar csillagszellő című száma...aki tudja halgassa meg!!!

Csillagszellõ
/Siegl András/
Alhana:
A vihar után csend jött, most némán hallgatom
Úgy hittem, nem érnek földre a hullócsillagok.
Hogy apám és az otthonom mindörökké vár,
A zöld erdõ, a selyemfák, a nap az én hazám.
Nézd, most összedõlt a szellõ fújta kártyavár,
A birodalom romokban, itt fekszik jó apám.
Miért kellett a gonosz varázs, hazug szép mesék,
Mit ér hát a hatalom, ha lelked most a tét?
Lorac:
Ha visszafordíthatnám az idõt, a szép napok,
Eljönnének hozzám újra a boldog hónapok.
Nevetnék, hogy nevess Te is, fogd kezem, Alhana
Még itt lenne, még létezne, az elfek otthona.
Nem akartam semmit, csak egy boldog szigetet,
A sárkánygömbök erejétõl vártam új életet.
A Nap tûzével, Hold fényével tettem rá kezem,
De a kristálygömbök hazugsága elvette lelkemet.
Ref.:
A álom véget ért, egy új élet hajnalán
Az elfek õsi népek büszkén áll a vár fokán.
A álom véget ért, nincs több harc és szenvedés,
És neved fent ragyog majd, a dicsõség egén.

Aki tudja halgassa meg szerintem igen jó kis szám az Echo Of Dalriadától....

Vérző Ima

Összetört álmok tükrében
Pergette vissza életét
Nemesre-jóra szépre született
De kihívta gonosz végzetét.

Halandó teste megtöretett,
És évei száma véges,
A legvitézebb volt egykoron,
De ellensége is népes.

Szeretteire gondolt vissza,
Ráncos arcán könnyek…
Szélbe üvöltve "nagyok" nevét,
Átok-imára görnyedt.

A csaták legerosebbje…
A majdnem halhatatlan…
Ereje elszállt, lejárt élete,
Magára maradtan.

Atyái csarnokába térve,
Fájó teher az élet.
Elmúlt minden mi éltette,
Csak eleven kínja éget.

Vitézsége MÉG megtöretett,
És évei száma véges,
Legvitézebb volt egykoron,
Most csak halálimára képes.

Imáim égnek, nem remélnek…
Vegyen magához kegyes halál.
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál.

Minden, mi számított, elmúlt az életben,
Tengernyi könny. Hidd el, semmi sem véletlen.
Mentem, ha hívtak, harcoltam, nem kérdeztem,
Maradt a vérzo ima!

Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem,
Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem.
Por és hamu, mi tuz volt a véremben,
Szóljon a vérzo ima!